A fekete gólya

A fekete gólya nagy termetű gázlómadár. Testmagassága közel 1 m, szárnyfesztávolsága 140-180 cm. A fekete gólya félénk, rejtőzködő madár, közeli rokonával, a fehér gólyával ellentétben kerüli az ember közelségét. Tollazata kifejlett korban fényes fekete, fehér alsóoldala és alsó szárnyfedői kivételével. A csőr és a lábak tűzpirosak. A pelyhes fiókák tollazata fehér; az első vedlésig a felsőoldal és a szárny és faroktollak barnásak, a csőr és a láb sárgás színezetű. A második naptári évtől fokozatosan nyerik el fényes fekete színezetüket, a szárny és faroktollak és a fedőtollak között még a harmadik éves madarakon is gyakran láthatóak tompább barna színűek. Lábuk ekkor még, barnás-piros. A fekete gólya szigetszerűen népesíti be elterjedési területét., Európában és Ázsia nyugati részén erősen kötődik a jellemzően érintetlen, idős, természetes vagy természetszerű erdőkhöz és a folyóvölgyekhez: a kiterjedt ártéri erdők a fekete gólya kulcsfontosságú élőhelyei közé tartoznak. Dél-Európában, Ázsiában és Afrikában egyes területeken kizárólag sziklán fészkel. Magyarországi költőterületein március-áprilisban foglal fészket. Általában április első felében rakja le 3-5 tojását. A tojó és a hím felváltva kotlik. A fiókák átlagosan 35 nap után kelnek ki, és július második felében - augusztus elején hagyják el a fészket. Az európai állomány legnagyobb ismert telelőhelyei a Szaharától délre, az Egyenlítőtől északra találhatóak. A fekete gólya a világ 100 országában fordul elő, 3 kontinensen: Európában, Ázsiában és Afrikában. Mindhárom kontinensen költ. Európa kontinentális területein Oroszországtól Franciaországig, Spanyolországig és Portugáliáig; a Balti államoktól Görögországig terjed fészkelőterülete. Költőterülete az összes gólya-faj közül a legnagyobb. Az európai költő állomány 35 országra terjed ki, súlypontja közép-kelet Európára tehető. A fekete gólya Magyarországon nagyobb számban jellemzően a folyóvölgyek természetesebb szakaszain (a Duna, a Tisza, a Dráva, a Körösök mentén), középhegységekben és a dél-Dunántúlon fészkel. Szórványosan az ország egész területén előfordul. A világállomány 20-25 000, az európai 8-12 000 párra tehető. A magyarországi állomány 380-420 pár.

Egyes párok hosszú évek óta azonos fán és fészekben költenek évről-évre, és vannak olyanok, amelyek évente újabb fészket építenek. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha komolyabb zavarás nincs, a nyugodt helyekre a pár évről-évre visszatér. A legérzékenyebbek a zavarásra megérkezésüktől a fiókák kikeléséig, ami általában május hónapra tehető.

 

A fekete gólya táplálkozóhelyei jellemzően halban gazdag, sekély vizű vagy időszakos tavak, holtágak, kisvízfolyások; ezek hiányában halastavak. Tápláléka főképpen halakból és kétéltűekből áll, egyéb táplálékállatot ritkán fog el. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát.

A fekete gólya hosszútávú vonuló, elterjedési területének mindhárom kontinensén telel (Dél-Európában, Ázsiában, és Afrikában). Az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát.

Fotó: Dr. Kalotás Zsolt